1903.
1903.
Sz. Z.
Ady Endre: Még egyszer.
Jövendő, 1903. évfolyam, 37. szám
Szerkesztő: Bródy Sándor
A bíráló szerint az új verseskönyvre a felületes olvasó bizonyára azt mondaná, hogy a kis kötet szervezetlen vonaglás, kész formákat csak itt-ott mutató zűrzavar, nyomdába adott jegyzőkönyv. De ha a jóakaró megértés ül az ítélő széken, akkor a kötetből olyan értékességek tárulnak föl, amelyek megkapják a kritikust. Ezek a művészileg befejezetlen s még csak félig kivésett költemények olyan értékes anyagból valók, amilyennel kevés újabb magyar költő dolgozik. A vidéki költő azok között a bús vadságú titánok között foglal helyet, akik erőiket érzik, de nem merik és nem is igen tudják használni. A nemes tartalom viaskodik a hozzá méltó formáért. Egészen kész, makulátalan költemények nem kerülnek az olvasó elé, ha mindjárt kapunk is sikerült akkordokat és megrendítő strófákat. Ady Endrének nincs szükséges másra, mint kritikai fejlődésre és művészi érzékének tisztulására. “Így aztán szerencsésebb sáfárja lesz annak a sok értéknek, mely benne elrejtve lappang, s oly egyéniséggé növi ki magát, amilyen a mi nem gazdag irodalmunkban igen kevés van.”
(A bírálatot Szász Zoltán írta)
