Sárközi György: Vizen

Full text search

Sárközi György: Vizen
Nyughatatlan fürtjeidnek zölddel kócos kékezüstjén
Ringatózni ó, mi édes! Ó, mi édes lágy hajadnak
Zsenge fodrát, könnyű bodrát újjaimmal hessegetni!
Nyugszik a lapát előttem és a csónak láthatatlan,
Vízalatti, csillapelyhű, árnyéktollú, semmiszárnyon
Száll magától, mint a felhők hattyúnépe fönn a szélben.
Hangtalan zenével zsong a loccsanó hullám fülembe,
Ám a szél elsöpri némán még e lenge mormolást is
És a parton hallgatódzó nyurga fákat messze űzi,
S újakat sodor helyükbe; sárgakeblű dombokat vált
Lombszakállas, vén hegyekkel vagy mezők ölét lebbenti
S eltakarja s már tovább int tarka fátyolkeszkenője.
Elmúló partok között a víz remeg csak változatlan,
Széles ömléssel, fehéren, mint az ég tejútja, melynek
Fénye tiszta éjszakákon újra gyúl a mély tükörben.
Bársony dajkaringatással visz magával és csitítva
Méla félálomba himbál és az életet kimossa
Elnehezülő szememből s csöndet önt süket fülembe…
…Hol vagyok? Mily csalfa tájék délibábja leng előttem?
Ismeretlen ligetekben tűzgalambok szárnya rebben
És a víz aranyhajában fénytündérek tündökölnek.
Elmerültem tán s halálos álom láttat ily csodásat?
Vagy kiúsztam a világból? Ó, aranyhabok zenéje,
Borzongatsz, mint érthetetlen, túlvilági cimbalomszó.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi