Tass József: Szózat

Full text search

Tass József: Szózat
Hazám! Az üszkös, mély sebek
Meddig buzognak még? S a hab,
Mely ajkaidról csepegett,
Testedhez, óh, meddig tapad?
A mérték, jaj, mikor telik
Teljessé? Sorsod haragos
Ostorai meddig verik
Véresre hátad? Aranyos
Ajkaival az isteni
Derű mikor csókol szíven?
A kínok néma kövein
Meddig heversz mezítelen?
Jaj, ne kérdezd a bús jövő
Titkát! A néma függönyök
Mögött tőrt rejt a kék redő
S a parton koponya görög.
Zöld sás közt hulla imbolyog
A kék vízen. A rombadőlt
Házak közt vadul sompolyog
Az éhség s tigrisként üvölt.
Nincs kín, mely véres körmeit
Ne vágta volna elgyötört
Húsodba. Gyilkos tőrbe vitt
Sorsod s ezer darabra tört.
Szép testedet falánk kutyák
Marcangolják. Bús végzeted
Szemétdombján heversz s kivájt
Szemed nem lát többé eget.
Jaj, mért rohantál botorul
Vesztedbe? Szárnyaid konok
Örvénybe hurcoltak s vadul
Húzott alá az éh-torok.
Óh, Hunnia! – Mit domború
Egében végzet valaha
Kimérni gondolt, szomorú
Vállad, mint kettős oszlopa
A borzalomnak, egyedül
Magára venni, sohasem
Késett. – Jaj, ígyen idvezül
A bűn, mely parazsat terem.
Így roskad össze holt tövén
Minden, mely átok közt fogant.
Ihol a nagy vesztés helyén
Ácsolják már a ravatalt.
Dögszagra gyűl a szomjazó
Vércse. A hímfarkas sötét
Torka üvölt. Feljül maró
Vihar szórja kemény dühét.
Aranysziklái közt a sors
Szava harsog. A partrament
Tenger dörögve fut habos
Hullámain s tusázva reng.
Sarkaiban indul a föld,
A bús anya. A haragos
Mindenség mély szava üvölt
Az űrben. Legott tarajos
Mennykövek légiója hull
Rendre. A vesztés keserű
Fájdalmát érzi s elborul
A menny, a csillagveretű.
Hazám! Az irtózat komor
Percében múljék el kevély
Gőgöd s mint lángoló bokor
Hamvadj el vétkeid tüzén.
A gyásznak durva köntösét
Borítsd magadra. Végtelen
Kínod ezer nyitott sebét
Ne lássa meg kiváncsi szem.
S ha halni kényszerítenek
Gyilkosaid, – mint néma tölgy
Zuhanj alá a fergeteg
Alatt, mely koronádra tört.
Óh, Hunnia, – vagy volna még
Ereidben buzogni vér?
S fordúlna még az érckerék,
Mely hurcol szárnyas tengelyén?
Úgy tél múltán, mint csonka tönk,
Mely elhullván a néma part
Sziklán új sudárba tört:
Vesszőidnek feszíts ugart.
Terhét váltja az asszú föld
Esztenden. Holdra hold telik.
Virágot hajt a barna völgy
S friss lombbal tölti kertjeid.
Megtisztulván a fájdalom
Padján, tiéd a dús malaszt,
Mely éltet. – Derülj hát, fajom!
Istenkéz óv s kínál vígaszt.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi