Nagy Zoltán: Magamhoz

Full text search

Nagy Zoltán: Magamhoz
Debrecen, 1919. május 15.
Oláh megszállás alatt
Ne csüggedj! Zúgjon bár a tető s hegyek
Ős rengetegjét vad zivatar dühe
           Kavarja: álmodj, gyenge kóró,
                     Mély csalitod szakadékán rejtve.
S a lobbanó ég vad robogásin át
Figyeld a dünnyögő darazsak neszét!
           Elhágy a fény már. Hunyt szemekkel
                     Nézz befelé: nyugodalmat ott lelsz.
Éltél te is hát! Fényt epedő bogáncs,
Sugár és árnyék váltakozón lepett...
           - Futó felhők! Ó régi évek!
                     Ifjukorom repeső reményi! -
Hír nem ragyog rád, bérc tetején nem élsz,
Magányos völgyben folyt le napod: ne bándd!
           Valld: szép bogáncsnak lenni: lelhet
                     Zöld levelén lihegő gyik enyhet.
- Éltél. És lelked már befutotta, mint
Vadszőllő házad, bús szerelem sötét
           Lombú indája, rejtve titkon
                     Esteli lepkerajok tanyáját.
S a lomb sötétjén néha virult a kéj
S érvén bogyóvá, ott feketélt a kín...
           - Elmult már. Ősz van. Rozsdaszínnel
                     Csüngnek a lombok a régi falról.
S egyszerre felforrt itt az idő! Rigó
Dalát elnyomta trombitaharsogás,
           Porfelhőkben dobogva mentek
                     Emberek öldöklő csatába.
S tornyok virága, száz lobogó virult:
Piros, zöld, sárga s kék aranyat s lilát
           Üzött kavargón fent az ormon
                     S lent feketélt az anyák kendője.
S vér lepte már a földet. A tornyokon
Kuszott, szivárgott titkon a csúcs felé
           S egy éjszakán lázban kibomlott
                     Fent lebegő kusza vad virága:
Vérszinre vált minden lobogó: harag
S legyilkolt népek vére, mi ott lebeg,
           Csattogva szélben az kiált fel
                     Zord egek isteni bosszujáért.
S fehér zászlóknak látta gyalázatát
Meghódolt város tornya fölött szemed...
           De új tavasznak gyenge-zöldje
                     Volt lobogód, sohasem cserélve.
Földindulás van! Reng a világ s talán
Elsüllyed néped s nyelved, amin dalolsz,
           Erdőd kőszén lesz s bús dalod mind
                     Régi világ szenesült páfránya.
Ne csüggedj! Majd, az akna sötét ölén
Egy boldog bányász megleli... Ó talán
           Melengetsz még kövült tüzeddel
                     Áhitatos, tele emberszivet.
Ó eljövendő Ember! A tűz előtt
Gondolj reám, míg halkan elég dalom.
           Téged dalollak én! Nevedre
                     Énekek éneke kél szivemben!
Gondolj reám! Mondd: kis tücsök énekelt
Hajdan kietlen pusztuló pallagon...
           Itt cirpegek! Ki értené meg?
                     Senki se hallja. A szél sóhajt csak.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi