Charles Baudelaire: Bánatos holdvilág
Charles Baudelaire: Bánatos holdvilág
A fáradt holdvilág oly rest és álmatag ma,
mint bájos, lanyha hölgy elomló vánkoson
ha elalvás előtt langy ujja símogatva
szép keble vonalán könnyeden átoson.
mint bájos, lanyha hölgy elomló vánkoson
ha elalvás előtt langy ujja símogatva
szép keble vonalán könnyeden átoson.
Lágy felleglavinák szinselyem sima hátán
körülnéz elhalón, s bágyatag elhever,
hosszan alélva a sok fehér csoda láttán
mely dús virág gyanánt a kék egen kikel.
körülnéz elhalón, s bágyatag elhever,
hosszan alélva a sok fehér csoda láttán
mely dús virág gyanánt a kék egen kikel.
S ha néha-néha, rest buvában, lopva, rejtve,
földünkre lankatag egy néma könnyet ejt le,
egy bús poéta, ki jámborul fennviraszt,
földünkre lankatag egy néma könnyet ejt le,
egy bús poéta, ki jámborul fennviraszt,
e könny sápadt vizét hüs tenyerébe kapja,
ahol szinjátszva ég, mint egy opáldarabka,
s hová nem lát a nap: szivébe rejti azt.
ahol szinjátszva ég, mint egy opáldarabka,
s hová nem lát a nap: szivébe rejti azt.
Babits Mihály
