Lányi Sarolta: Százarcú szerelem
Lányi Sarolta: Százarcú szerelem
Ez is csak szerelem, ez a halvány, lerongyolt
s ez mind: a könnyek, vánszorgó türelem,
a vérszegény száj és a torz mosolygás.
s ez mind: a könnyek, vánszorgó türelem,
a vérszegény száj és a torz mosolygás.
Ó e mosolytól milyen messze fénylik
testvére, a szivárványos derü!
Pedig az Ő ecsetje fösti ezt is,
testvére, a szivárványos derü!
Pedig az Ő ecsetje fösti ezt is,
kié a boldog ajkak ízes mosolyát:
a Szerelem jön ólmos gondruhában
az ifjú arca búbetüket írni,
a Szerelem jön ólmos gondruhában
az ifjú arca búbetüket írni,
és jön, szemében gyilkos villanással,
a pallosán fölrémlik a boszú...
s ha már sehol reménység sem világol,
a pallosán fölrémlik a boszú...
s ha már sehol reménység sem világol,
eljön, mint a halovány halál.
