Réti István: Képzőművészeti nevelés+
Réti István: Képzőművészeti nevelés+
Az Orsz. M. Képzőművészeti Főiskolán 1916 végén enquęte volt az intézet tanításmódjának reformja kérdésében. A vita során felmerült érvekre Réti István – akkor az intézet tanára – írásba foglalva tette meg észrevételeit. Tanulmányát, melyet mostanában különösen időszerűvé tesz a főiskola sürgős megreformálásának szüksége és mely a művészeti pedagógia kérdésein túl jóval mélyebb régiókat megvilágít, a kiváló művész és tanító szíves volt a Nyugat-nak közlésre átengedni.
A szerk.
A szerk.
Az Orsz. Rajztanárképző tantervét revideáló Bizottság szíves engedélyét kértem, hogy írásban, összefüggően kifejthessem a többheti tanácskozás alatt felgyülemlett és kialakult mondanivalómat, mert némely nagy principiális kérdésben lényeges eltérést tapasztaltam a t. Bizottság felfogása és a magamé közt. Fejtegetéseimet az X. úr által javaslatba hozott, a tanári plénum elé terjesztendő pontozatokhoz fogom fűzni, amennyiben ezek az eddigi vitaanyag gerincét, menetét jelölik ki.
A Bizottságnak legelőbb is az elvi álláspontot kell rendeznie, tisztáznia, mert csak az ellentétes felfogások egyensúlyba jutása után lehet nyugodtan a részletek konkrétumába bocsátkozni.
Ha tanácskozásunk célját, jobb rajztanárok képzését, el akarjuk érni, kettős követelménnyel kell számolnunk: az ideálissal és a praktikussal. Ez utóbbi megnehezíti az ideális célok megvalósítását.
Mindjárt legelső ülésünk alkalmával X. úr, eszmecseréink spiritus rectora, hosszabb előadásban mutatott rá a hiányokra a rajztanárok eddigi nevelése körül, melyek a reformot szükségessé teszik és az abszolút hiányok mellett amaz összhangtalanságokra is, amelyek az élet, (respektíve a mai középiskolák!) követelményei s az intézetünk nyújtotta képesítés közt fennállnak. Mindnyájunk helyeslése közt hangoztatta a rajztanárok magasabb fokú esztétikai műveltségének a szükségességét, amely szerint képzésükben a műtörténelemnek, a művészetbölcseletnek a mainál sokkal nagyobb tér adandó, kapcsolatban a műalkotások szemléletes megismertetésével és interpretálásával. A rajztanártól harmonikusabb s az általános kultúrával bensőbb összefüggésű intelligenciát kíván, ezenkívül mindazt a sokféle és sokszerű tudást, amire a sokféle és sokszerű közép- és középfokú iskolákban a rajztanítás révén és ezenkívül a saját boldogulására szüksége lehet. Logikus sorjába vetette fel X. úr a legfontosabb elvi és praktikus kérdéseket, hogy széleskörű tárgyismerete alapján, kialakult nézetei irányába vezesse a megbeszélések menetét. Amikor teljes elismeréssel vagyok tudása, meggyőződésének logikája és művészeti elfogultságának őszintesége iránt, s amikor örömmel állapítom meg, hogy sok fontos dologban vele s a Bizottság többi tagjaival egyetérthetek: részletesen rá kell mutatnom a lappangó avagy felötlő különbségekre, ellentétes meggyőződésekre is, foglalkozva közben oly művészetelméleti elemi kérdésekkel, amelyekkel való foglalkozás itt talán távolinak s erőszakoltnak látszhatik, de amelyekről beszélnem kell, mert a róluk való felfogásunk gyökerében ellentétesnek bizonyult. Ezért vagyok kénytelen figyelő türelmüket hosszasabban igénybe venni.
