Barcsai-Fehér Géza: Pálmakertben
Barcsai-Fehér Géza: Pálmakertben
Hol távol trópusok tündöklő napja zöldel,
Üvegfalak között a lég dermedten ül,
Bús tó halott vizén víg hal le nem merül,
Mindent szent lótuszok nagy némasága tölt el,
Üvegfalak között a lég dermedten ül,
Bús tó halott vizén víg hal le nem merül,
Mindent szent lótuszok nagy némasága tölt el,
A lét ott legbujább. Vad harca dúl belűl,
Hol rejtve száz gyökér csatára kél a földdel.
Szűk vedrök, szűk a bolt, mit koronájuk öklel,
Míg pára s gőz nyomán száz üveglap feszűl.
Hol rejtve száz gyökér csatára kél a földdel.
Szűk vedrök, szűk a bolt, mit koronájuk öklel,
Míg pára s gőz nyomán száz üveglap feszűl.
Börtönbe zárt rabok nyújtóznak ott remegve,
Álmukban lelköket ringatván végtelenbe,
Hol távol trópusok tündöklő napja ég.
Álmukban lelköket ringatván végtelenbe,
Hol távol trópusok tündöklő napja ég.
…Ott jártam én veled. Ott pattant szét a fék,
Mely szívem nyűgözé s a dermedt, tikkadt csendbe’
Hallgatták csókomat a pálmák s áloék.
Mely szívem nyűgözé s a dermedt, tikkadt csendbe’
Hallgatták csókomat a pálmák s áloék.
