Gellért Oszkár: 1917–192*.
Gellért Oszkár: 1917–192*.
Most balra billen, most jobbra himbál,
Most jobbra lendül, most balra hintál,
A hold buvik, csillag se int,
Most jobbra ring, most balra leng,
És nincs remény se fent, se lent,
Tarajlik a hullám, csapkodja, cibálja
Bölcsőd! s te fekszel bent gyötörten,
Szédülve, alélva, Huszadik Század.
Most jobbra lendül, most balra hintál,
A hold buvik, csillag se int,
Most jobbra ring, most balra leng,
És nincs remény se fent, se lent,
Tarajlik a hullám, csapkodja, cibálja
Bölcsőd! s te fekszel bent gyötörten,
Szédülve, alélva, Huszadik Század.
Csak verd, tépázzad, tengerek árja!
Ó én már érzem, hogy hívesül lázad,
Ó én már érzem, hogy leng az Alázat,
Ó én már látom, szürkéllik a Zátony,
Ó én már látom, bölcsőd megakad,
S hogy két szélébe fogózik a markod
És nekifeszűl a kicsi nyakad
S felemelve fejecskéd az ég fele tartod,
S mig a hold rásüt csöpp homlokodra,
Kitekintsz s nem nézve se balra, se jobbra,
Se jobbra, se balra,
Figyelsz az angyali dajka-dalra
S meglátod fenn a csillagokat,
Huszadik Század, Emberkém!
Ó én már érzem, hogy hívesül lázad,
Ó én már érzem, hogy leng az Alázat,
Ó én már látom, szürkéllik a Zátony,
Ó én már látom, bölcsőd megakad,
S hogy két szélébe fogózik a markod
És nekifeszűl a kicsi nyakad
S felemelve fejecskéd az ég fele tartod,
S mig a hold rásüt csöpp homlokodra,
Kitekintsz s nem nézve se balra, se jobbra,
Se jobbra, se balra,
Figyelsz az angyali dajka-dalra
S meglátod fenn a csillagokat,
Huszadik Század, Emberkém!
