Kosztolányi Dezső: Óda
Kosztolányi Dezső: Óda
Annyi ábrándtól remegett a lelkem,
Annyi könnyű nő mosolyát imádtam,
Most egy dalt neked, ki az éjek éjén
Vélem aludtál.
Annyi könnyű nő mosolyát imádtam,
Most egy dalt neked, ki az éjek éjén
Vélem aludtál.
Hitvesem, dajkám, szerető cselédem,
Élettől nehéz, viselős a bútól,
Régi álmoktól komoly-ízü, furcsa,
Mint a bor és tej.
Élettől nehéz, viselős a bútól,
Régi álmoktól komoly-ízü, furcsa,
Mint a bor és tej.
Mert az életé a te ízed. Egy vagy
Titkaimmal is, ki tudod a percet,
Melybe angyal száll le kopott szobámba
S rezzen a hárfám.
Titkaimmal is, ki tudod a percet,
Melybe angyal száll le kopott szobámba
S rezzen a hárfám.
Sírva élő és mosolyogva játszó,
Szörnyű szinpadon suhanó szinésznő,
Mily szerep volt az, hogy a földre rogytunk
És a torokgyík
Szörnyű szinpadon suhanó szinésznő,
Mily szerep volt az, hogy a földre rogytunk
És a torokgyík
Fojtogatta már csecsemő-fiunkat,
Lázmérő ingott ideges kezünkben
S összeforradtunk, keserű kötéssel,
Egyet akarva.
Lázmérő ingott ideges kezünkben
S összeforradtunk, keserű kötéssel,
Egyet akarva.
Jaj, ki zeng rólad? Szemem im körülnéz,
Kisszerűen jársz a szegény lakásban,
Látlak a konyhán, szomorú sziveddel
Ülni szelíden.
Kisszerűen jársz a szegény lakásban,
Látlak a konyhán, szomorú sziveddel
Ülni szelíden.
Tűvel, ollóval, kopogó gyüszűvel,
Összeszúrt újjal, gyerek-inget öltve,
Gombok-gondok közt, mosolyogni némán,
Arra, mi elment.
Összeszúrt újjal, gyerek-inget öltve,
Gombok-gondok közt, mosolyogni némán,
Arra, mi elment.
Arra, ami már sohasem nevet rád
S arra, ami jő, az iszonytatóra,
Ámde én, költő, az időre dörgök,
Hogy ne rohanjon
S arra, ami jő, az iszonytatóra,
Ámde én, költő, az időre dörgök,
Hogy ne rohanjon
S úgy láttalak itt, a kigyúlt egekben,
Klasszikus szóval, valamint a régi,
Őrködő anyát, szigorú szemölddel,
Bús koszorúval,
Klasszikus szóval, valamint a régi,
Őrködő anyát, szigorú szemölddel,
Bús koszorúval,
Aki áldottan megy előre az árnyak
És kigyók között, a gyerek a karján,
Felszegett fővel, hihetetlen úton,
Nagyszerű hittel.
És kigyók között, a gyerek a karján,
Felszegett fővel, hihetetlen úton,
Nagyszerű hittel.
