Exner Sándor: Tavaszt-kiáltás
Exner Sándor: Tavaszt-kiáltás
Érzem kibomlani lelkemet
s meglengetem a tavaszi fényben:
s meglengetem a tavaszi fényben:
Testvérek, akik fáztatok,
(úgy éltünk kiszáradt, csontos télben)
Testvérek! hangokra lázadok,
Testvérek! erőt súgnak a fények,
Testvérek! öljük a halált magunkba!
Messze-akaró, felküzdő létek,
Testvérek, tegyétek!
(úgy éltünk kiszáradt, csontos télben)
Testvérek! hangokra lázadok,
Testvérek! erőt súgnak a fények,
Testvérek! öljük a halált magunkba!
Messze-akaró, felküzdő létek,
Testvérek, tegyétek!
Szökjön föl habosra életünk nedve
s pörölyével sújtson súlyos-erőssé
az akarás kedve!
s pörölyével sújtson súlyos-erőssé
az akarás kedve!
Akarjuk éretté látni a bensőt,
akarjuk felérni, hogy vihessük a mindent,
lássuk fényében a van bizonyát
s a lefelé fordult fáklyát, a nincsent.
akarjuk felérni, hogy vihessük a mindent,
lássuk fényében a van bizonyát
s a lefelé fordult fáklyát, a nincsent.
Az élet minden-relációja
(életed nem egy van, hanem vannak)
billenjen most a nekünk jóra!
(életed nem egy van, hanem vannak)
billenjen most a nekünk jóra!
Mert testvérek, minden lép, ha mi lépünk!
Testvérek, űz a sóbálvány átka:
Hátra ne nézzünk!
Testvérek, űz a sóbálvány átka:
Hátra ne nézzünk!
