Szedő Mihály: Sírvers
a hajó, tatján ül, küllős kerekét vigyázva a néma kormányos.
s az Akastyán hegyet, mely veszte, mesélik, annyi hajósnak.
ott e hajó, ott gyöngéd surlással megfeneklett.
kövér halait holt halászuk a vizre visszabocsátja.
Visszabocsátok mindent, valamit birtam: tengernek halait, magamat,
melyből vétettem, a földnek.