Páll Rózsa: Óh unalom… unalom…
Páll Rózsa: Óh unalom… unalom…
Jer velem, édes,
evezzünk vissza sok éven és álmon
s kössünk ki havas, szép Ararát tövinél…
evezzünk vissza sok éven és álmon
s kössünk ki havas, szép Ararát tövinél…
Itt nyár van… a völgyek zöldelő selymén
egy pásztor fújja bús furulyáját
és mesét hallgat kedvese ölén…
Óh, mért nem maradtam velök én!…
egy pásztor fújja bús furulyáját
és mesét hallgat kedvese ölén…
Óh, mért nem maradtam velök én!…
Vagy lennék Erzerum tarka lakója
s ügetnék apró tatárparipán…
Gajdolva kínálnám széjjel az árum,
vigyázva, bírjam a szemmel… a szóval…
- Tudnék ölelni barna karokkal -
És béke lenne velem…
s ügetnék apró tatárparipán…
Gajdolva kínálnám széjjel az árum,
vigyázva, bírjam a szemmel… a szóval…
- Tudnék ölelni barna karokkal -
És béke lenne velem…
De nem lehet!…
Harcos székely apák gőgös királyi vérét
hullatta erembe anyám… És nincsenek csaták!…
Nyügös percek piszkos kis bajcsapatán
kedvvel ki verekedne?…
…Eltörpült szívembe a béke s a harc,
ma szegény magam korcs viselője vagyok!…
hullatta erembe anyám… És nincsenek csaták!…
Nyügös percek piszkos kis bajcsapatán
kedvvel ki verekedne?…
…Eltörpült szívembe a béke s a harc,
ma szegény magam korcs viselője vagyok!…
Óh, unalom… unalom…
(…egy szerető… ha jönne… talán…)
