Zsadányi Henrik: Titkos rendőrség és kamarilla

Full text search

Zsadányi Henrik: Titkos rendőrség és kamarilla
Ez az érdeklődést felszítani igyekező cím – Tábori Kornél új könyvének a címe. De nem csak a cím vall rá az íróra: maga a könyv is. Amióta tollat vett a kezébe Tábori – idestova húsz esztendeje annak – mindig arra törekedett, hogy az érdekes eseményeket a közönség tudomására hozza. Az utóbbi két évtizedben alig volt Magyarországon tűzvész, lopás, rablás, gyilkosság, politikai vagy diplomáciai szenzáció, amelynek rendőri kibogozásánál ő ott ne termett volna és megfigyeléseit fel ne jegyezte volna.
Ismerősei azt mondják, van neki egy jegyzőkönyve – a híres Tábori-notesz –, amelyben az elmúlt esztendők szenzációi alfabetikus sorrendben vannak összeszedve. Akármilyen kérdéssel fordulnak hozzá – mikor gyilkolták meg Majláth grófot, miért szokott Széll Kálmán Gödöllőre kijárni, hol lopták el legutoljára Küry Klára ékszereit? – az angol lord flegmájával veszi ki a noteszt a zsebéből, hunyorít a szemével és pontosan szemedbe mondja az évszámot, hónapot, napot, órát, percet, sőt még az akkori időjárást is. Gyakran még a noteszre sincs szüksége, emlékezetből képes az esztendők előtt történt dolgok szabatos képét lerajzolni.
Az eseményeknek ez a szenvedelmes figyelemmel kísérése, persze, nem egyszerű szeszély nála, azok az események nem maradnak a noteszba eltemetve. Tábori nem csak megy, fut, néz, kutat és öltözködik álruhába, ha a szükség úgy kívánja – de ír is, jól ír, tud csoportosítani, tud az események között válogatni. Akár egy cikket ír, akár egy könyvet, úgy üti azt össze, hogy az olvasó érzi – dokumentumot tettek eléje. Ez a legjobb könyve is tipikus Tábori-könyv. A bécsi udvari levéltárak bizonyos szekrényeibe évtizedeken keresztül nem volt szabad belenyúlni. Különösen azokba nem, ahol a negyvennyolcas eseményekre vonatkozó feljegyzések pihentek. A nem régen Ausztriába is beköltözött szabad szellem ezekről a szekrényekről szintén leütötte a lakatot. Tábori Kornél, aki eddig még mindenütt ott volt, nyomban ott termett és könyökig beléjük nyúlt. Amit kihúzott belőlük – adatok, okiratok, okmányok, levelek, jelentések, sürgönyök, titkos írások – ezek azt beszélik el, hogyan kormányozták Magyarországot 48 előtt, 48 alatt és 48 után. Tábori szerényen azt állítja, hogy „csak mint közönséges Duna parti zsákhordó cipelte fel a nehéz új nyersanyagot a hajó mélyéből” és ebből az anyagból majd a történetírók építsenek tovább. Ez a szerénység nincs helyén. A maga elé tűzött feladatot nagyon jól oldotta meg, és ez a „nyersanyag” így magában százszor ékesebben beszél, mintha Szegfü-féle történetírók a maguk különleges idomító korongjára húzták volna rá. Nekem a „nyersanyag” azt mondotta el, hogy a gazdasági szükségleteknek meg nem felelő politikai és társadalmi uralmat, a művészi magaslatra kifejlesztett cenzúra, spicliskedés, terror, börtön és kínzás ellenére sem lehet sokáig fenntartani. Izgalmas, leheletet visszafogó olvasmány ez – mint minden Tábor-könyv –, az ember szívdobogva forgatja azokat az okmányokat, amelyek emberekről és történetekről vonják félre a leplet. Az Athenaeum adta ki békebeli papíroson, szép nyomással. Aki becsüli a könyvespolcát, megszerzi neki a „Titkosrendőrséget és a kamarillát”.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi