HARSÁNYI ZSOLT: A LÉT NEM AZ ÉLET, A LÉT MÁS • TANKÖLTEMÉNY
TANKÖLTEMÉNY
Utamat járom.
Nyomorék öröm,
Örökös járom.
Idegen gondja, -
Hogy ez a Lényeg,
Senkise mondja.
Ez az én Létem?
Én ezt a létet
Lenézem, kétlem.
Szaladó emlék.
Véges. Ha véges,
Hát akkor nem lét.
Könnyen legyintek.
A végtelenre,
Arra tekintek!
Csak rövid álom.
Felébredésem
Te vagy: Halálom!
Az Élet nem nagy,
De Halálom, te
Véghetetlen vagy.
Mielőtt lettem.
Kezdete hol van?
Meglelhetetlen.
Ha majd meghaltam.
A vége hol van?
Beláthatatlan.
Enyém egészen!
Elejed nincsen
Véged nem lészen.
Tudat-csikart agy,
Örökkön fényes
Örök vonal vagy.
Bajként adódott:
A vonal önként
Összecsomódott.
Kis baj, kis álom:
Csomó kötődött
A nagy fonálon.
Magába omlik,
Nagy fonál is majd
Simára bomlik.
Buborék-élet,
Csak akkor kaptam
Az igaz Létet.
Egyet aléltan,
Aztán elillan,
És csak a Lét van.
E gyötrő árnyék,
Elszáll egészen,
Ami most fáj még.
Nagy lesz ott lenni,
Hol semmi minden,
S a minden semmi.
Egy-istenemmel,
Egyes-egyenlő
A végtelennel.
Szeretni, tenni,
Nem éldegélni, -
Több ennél: lenni!
Minden megbékül
Iszonyú csendben,
Tér s idő nélkül.