TASS JÓZSEF: ANYÁM
TASS JÓZSEF: ANYÁM
Anyám, a bánat fellege
Örökké mért borít? Lila
Szemed mit néz, hogy oly tele
Árnyékkal, mint az éj maga?
Örökké mért borít? Lila
Szemed mit néz, hogy oly tele
Árnyékkal, mint az éj maga?
A fájdalom, e régi tőr,
Meddig hasítja még szíved?
Felelj! Vagy ajkad néma őr
A múlt: a szívkamrák felett? -
Meddig hasítja még szíved?
Felelj! Vagy ajkad néma őr
A múlt: a szívkamrák felett? -
Látlak. Látom a hét sebed
Szíved felett, mint hét rubint.
Látom a skarlátfelleget,
Mely hord, mint szárnyas kerubint.
Szíved felett, mint hét rubint.
Látom a skarlátfelleget,
Mely hord, mint szárnyas kerubint.
Látom a csillagezredek
Raját körötted szállni el.
Hiába futsz, - rádismerek
Anyám! Állj meg - s ha tudsz - emelj!
Raját körötted szállni el.
Hiába futsz, - rádismerek
Anyám! Állj meg - s ha tudsz - emelj!
Boldogtalan! óh engedd a
Sebekhez ajkam! Hadd igyam
A kínok serlegéből a
Vigasztalást! A vér arany-
Sebekhez ajkam! Hadd igyam
A kínok serlegéből a
Vigasztalást! A vér arany-
Ízét! A kéjt! A szent savót,
Mely érted hullott: Élet - és
Érted: Világ! - Légy bár a sors
Maga, - az örök szenvedés
Mely érted hullott: Élet - és
Érted: Világ! - Légy bár a sors
Maga, - az örök szenvedés
Nevében: ím - mártíröled
Gyümölcse, én - hívlak! Fiad,
A húsodból való; ki egy
S azon veled! Nézz rám! Te vagy -
Gyümölcse, én - hívlak! Fiad,
A húsodból való; ki egy
S azon veled! Nézz rám! Te vagy -
Anyám, - te vagy s tiéd ez arc,
E vér, e szív, e tébolyult
Velő! Tied e kín, e kard,
E hit, mely üdvözít s lesújt!
E vér, e szív, e tébolyult
Velő! Tied e kín, e kard,
E hit, mely üdvözít s lesújt!
Tiéd minden, mi én vagyok
Kívül s belül! - S ha éjdobó
Uszályod ráncai alatt
Kisiklik is a földgolyó, -
Kívül s belül! - S ha éjdobó
Uszályod ráncai alatt
Kisiklik is a földgolyó, -
Ha arcod, mint a hold, a szent
Szférák felé fordulva, már
Csak árnyékát hurcolja lent:
Az örök megvetést, - Anyám
Szférák felé fordulva, már
Csak árnyékát hurcolja lent:
Az örök megvetést, - Anyám
Ki szüntelen újítlak, - én
- A vér jogán, mely egy s örök -
E szívben, mely tiéd s enyém -
Ím - élni kényszerítelek! -
- A vér jogán, mely egy s örök -
E szívben, mely tiéd s enyém -
Ím - élni kényszerítelek! -
Ha kell - viruljon hát a tő
Tovább! Ó rózsák anyja - nyílj!
De nézd - e bús cementmező,
Mit sóhaj ver, mint húst a szíj, -
Tovább! Ó rózsák anyja - nyílj!
De nézd - e bús cementmező,
Mit sóhaj ver, mint húst a szíj, -
E mész, mely semmit sem terem
Többé, - csak ronda piszkot és
Vérfoltokat, - e falperem,
Mely könnyűbb mint a szenvedés
Többé, - csak ronda piszkot és
Vérfoltokat, - e falperem,
Mely könnyűbb mint a szenvedés
Maga, - e végtelen pokol
Köröskörül, - e hangtalan
Mélység, - e gyilkos aknasor, -
Tudd meg: rád vár, boldogtalan!
Köröskörül, - e hangtalan
Mélység, - e gyilkos aknasor, -
Tudd meg: rád vár, boldogtalan!
Tudd meg: itt kell kárhoznod el
Velem! És tudd meg átkozott:
Szívemtől itt fogsz hullni el,
Mint vér, mely dallá változott!
Velem! És tudd meg átkozott:
Szívemtől itt fogsz hullni el,
Mint vér, mely dallá változott!
Viszlek - Íme: viszlek! A szenny-
Rózsás kövön viszlek tovább,
Hol téboly ül a szegleten
S nem szól - mert nem szabad - a vád.
Rózsás kövön viszlek tovább,
Hol téboly ül a szegleten
S nem szól - mert nem szabad - a vád.
De szól a dal. S a dal te vagy,
Anyám! A szent és végtelen
Sikoly. A haláliszonyat,
Mely énekelni kénytelen.
Anyám! A szent és végtelen
Sikoly. A haláliszonyat,
Mely énekelni kénytelen.
Oh zengd ki hát magad örök
Melódia! És sírd e zord
Lépcsők trapézei felett
Dallá a vádoló bíbort!
Melódia! És sírd e zord
Lépcsők trapézei felett
Dallá a vádoló bíbort!
Fájj és zokogj! Rádismerek
A jajban s áldalak érte, - én -
Anyám! Mit adtál - íme vedd
Vissza! Te vagy s tied! - E vér,
A jajban s áldalak érte, - én -
Anyám! Mit adtál - íme vedd
Vissza! Te vagy s tied! - E vér,
Mely élni kényszerít? Ha tudsz, -
Bocsáss meg! - Ám vesszek veszett
Hitem szerint! - Hiába futsz,
Anyám! - Én - teljesítelek!
Bocsáss meg! - Ám vesszek veszett
Hitem szerint! - Hiába futsz,
Anyám! - Én - teljesítelek!
