Komjáthy Aladár: Titkok titka

Full text search

Komjáthy Aladár: Titkok titka
(Osvát Ernőnek)
Előttem éj, mögöttem éj,
éjfélre meghalok,
liliom köntöst adnak rám
fehér, angyal karok.
A hegyre egy felhő repül
és két ezüst galamb,
szemük vörös, miként a vér,
de szívünk enyhe, langy.
Megnyílik ott egy sziklasír,
az Olajfák hegyén,
takarjatok be angyalok,
a koporsó kemény.
Szomorú volt szegény szívem
a földi utakon,
mindig az égre néztem én
és mentem csak vakon.
Mentem tűnődve és vakon,
sok néma lángon át,
hajszoltam űztem, szomjaztam
a Nagy harmóniát.
Örök Zenét álmodtam én
a roppant ég alá,
valóság volt-e? képzelet?
választ rá nem talál
Szívem, szívem, bolond szívem,
mely végre is megállt,
mutassátok meg angyalok
a szent Bethániát.
Tán ott fakad a Nagy Forrás,
melyből a Fény derül
s a földre bús mosolyt terít
kegyes ellenszerül.
Feleljetek ti angyalok,
már enyészet fon át,
vagy nem tudnátok még ti sem
a Nagy Titkok honát?
Lehet, lehet! Aludj te szív,
a koporsó kemény,
aludj, aludj örök álmot
a Végzet ütemén.
Ha van zene s Harmónia,
megfejted ezeket,
a sziklát bársonnyá teszi
az Örök Szeretet.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi