Miklós Jenő: A határban
Miklós Jenő: A határban
(Falumból küldöm. Régi szeretettel)
Itt: a rét, az erdő,
Ébredt, régi álom.
Szászszínbe szökellő
Esti fény a fákon,
(Itt maradt el lengő
Tündér ifjúságom
Valamikor. Régen.
Ébredt, régi álom.
Szászszínbe szökellő
Esti fény a fákon,
(Itt maradt el lengő
Tündér ifjúságom
Valamikor. Régen.
Messzi, ezüst csengő
Csilingelt a tájon
S jött a sápadt delnő
Pillangó batáron
(Két karom kitárom:
- Hozta felhő, égen!
Táncolunk a bálon?)
Csilingelt a tájon
S jött a sápadt delnő
Pillangó batáron
(Két karom kitárom:
- Hozta felhő, égen!
Táncolunk a bálon?)
(Ha az ember felnő,
Hová lesz a delnő
Hetedhét országon?)
A fák alatt várom,
Már a hold is feljő
S csak a hideg szellő
Repül el a fákon…
Hová lesz a delnő
Hetedhét országon?)
A fák alatt várom,
Már a hold is feljő
S csak a hideg szellő
Repül el a fákon…
Elmegy a hold, felhő,
Sötét ül az ágon,
Az én rég esendő
Tündér ifjúságom.
(Néha még felnézek.
Néha visszavárom
S többet vissza nem jő.)
Sötét ül az ágon,
Az én rég esendő
Tündér ifjúságom.
(Néha még felnézek.
Néha visszavárom
S többet vissza nem jő.)
Uram, Te elűztél -
Céltalan, unottan.
Rövid láncra fűztél,
Én meg csak futottam,
De most uram, hol vagy,
Nézz le rám, ha űztél,
Hogy hová jutottam!
Céltalan, unottan.
Rövid láncra fűztél,
Én meg csak futottam,
De most uram, hol vagy,
Nézz le rám, ha űztél,
Hogy hová jutottam!
