Sándor Imre: Szonett
Sándor Imre: Szonett
Osvát Ernőnek
A jó kertészek ivadéka vagy.
A világosság felől vetődtél
Erre a tájra, hol hófödött tél
Után bújtatva, mélyen, búja-nagy
A világosság felől vetődtél
Erre a tájra, hol hófödött tél
Után bújtatva, mélyen, búja-nagy
Füvek alatt hervad virág, élet,
Hol jaj azoknak, kik rátaláltak
És jaj minden megtalált virágnak
Hol "százszor boldogok a vetéltek."
Hol jaj azoknak, kik rátaláltak
És jaj minden megtalált virágnak
Hol "százszor boldogok a vetéltek."
Örök virágokon érett szemed
Idehoztad a bús legelőre
Te, a Terebélyes Fának őre.
Idehoztad a bús legelőre
Te, a Terebélyes Fának őre.
S ha vad hó, fű mindent is betemet,
Te tudod, hogy itt is elhullt a mag
S a letört vesszők kivirágzanak.
Te tudod, hogy itt is elhullt a mag
S a letört vesszők kivirágzanak.
