Szabó Lőrinc: Csöndes esti ének
Szabó Lőrinc: Csöndes esti ének
– Osvát Ernőnek –
Óh mennyi ifjú mohóság,
nők, habzó májusi rózsák,
májusi szerelem!
Mily jó könny és nevetés közt,
selyem zizegésű vetés közt
heverészni a gyönge gyepen!
nők, habzó májusi rózsák,
májusi szerelem!
Mily jó könny és nevetés közt,
selyem zizegésű vetés közt
heverészni a gyönge gyepen!
Nők, gyönyörű tavaszi kancák,
rózsák, remegő fiatalság,
fiatal örömök nevetése!
Habos rózsákba haraptam, -
kis melled sírt ma alattam,
sírt és kacagott remegése.
rózsák, remegő fiatalság,
fiatal örömök nevetése!
Habos rózsákba haraptam, -
kis melled sírt ma alattam,
sírt és kacagott remegése.
Habos rózsákba haraptam,
mégis szomorú maradtam,
és lassan este lett.
Fáj, fáj e tavaszi mohóság,
most béke kellene, jóság,
jóság és szeretet.
mégis szomorú maradtam,
és lassan este lett.
Fáj, fáj e tavaszi mohóság,
most béke kellene, jóság,
jóság és szeretet.
Szeretet kellene, jóság,
hogy ne hulljanak a rózsák,
lelkem rózsái, szegények, -
és nyugalom, egy kis öregség,
hogy az égieknek is tessék
e csöndes esti ének.
hogy ne hulljanak a rózsák,
lelkem rózsái, szegények, -
és nyugalom, egy kis öregség,
hogy az égieknek is tessék
e csöndes esti ének.
