Szép Ernő: Homlokom lassan leáldoz
Hallgattam a tavaszt, az őszt
Utaztam éven, éven átal
Álmodtam és ébredtem én
Nem kellek gazdagnak szivemmel
Szavammal nem kellek szegénynek
A síró gyermek meg nem ért
A szélütött fa nem ölelhet
Az őrült víz néz, rám nem ismer
A fölkelt hegy süket tetem
Lenn tűz tolong a föld belében
Jég cirkál a világok mellett
Fenn lesnek a kém csillagok
Sírom fölött a hold vihog már
Csodálkozom, csodálkozom még
Örökkétig csodálkozom