Gellért Oszkár: XXXX: Fektesd a kezed a szívedre
Véred piros árja táguló, álnok,
Meszes eredben hogy csöndesül egyre.
Közel jársz már az élet torkolathoz.
Érzed, a szél mily drága szagokat hoz?
Óh áldott, óh áldott, sós tengeri szag!
Hogy torlódik, ülepszik egyre az iszap -
Érzése már emlék, s emlékei: zátony…
Pár hullám, s már túljársz földi hazákon.