Sárközi György: Önéletrajz
Nehéz bársonyán nevető aranylomb
Rejti a busongó, ezüst bodzavirágot…
Ágaskodó, bokros homlokomat ércmarkolással igázza
Karbunkulusszemü koronám porig.
Így lettem én a füvek fejedelme
És a mély földben bujdokló csupasz giliszták közt király!
Gaznak, csalánnak, hangyatojásnak, - és kit a földönfutó szederinda
Karolgat, átfonva szerelmesen.
Ékes palástom majd foszladozik,
Koronám hulltán csalogatva csendül a törő arany zenéje.
S kinek kegyelmes homlokán csillagok gyülnek koszorúba,
Azon az órán imádkozik értem…