Komjáthy Aladár: Ha boldog tudnék lenni
Komjáthy Aladár: Ha boldog tudnék lenni
Ha boldog tudnék lenni
s egy csókon elmerengni
tudnék, az lenne jó,
szívem ha kert lehetne,
földjébe eltemetne
bút, bajt, rossz álmokat.
s egy csókon elmerengni
tudnék, az lenne jó,
szívem ha kert lehetne,
földjébe eltemetne
bút, bajt, rossz álmokat.
Szívem ha kert lehetne,
tudattalan szeretne,
miként a föld szeret,
nevelne száz virágot,
rügyektől tarka ágat,
beszédes bokrokat.
tudattalan szeretne,
miként a föld szeret,
nevelne száz virágot,
rügyektől tarka ágat,
beszédes bokrokat.
Szellő ha járna táncot,
lengene rózsaláncot
nevetve és vidáman,
s egy tó is lenne benne,
s boldogság tava lenne,
szomorúfűz a partján.
lengene rózsaláncot
nevetve és vidáman,
s egy tó is lenne benne,
s boldogság tava lenne,
szomorúfűz a partján.
De nem kert az én lelkem,
kár is hát elmerengnem
ilyen dolgok felett,
nap és év elrobognak
s minden, minden robotnak
egyszer csak vége lesz.
kár is hát elmerengnem
ilyen dolgok felett,
nap és év elrobognak
s minden, minden robotnak
egyszer csak vége lesz.
