Béky Zoltán: Az érkező ősz szonettje
Béky Zoltán: Az érkező ősz szonettje
Rózsa, húgom, alázd meg a fejed
A gőg után, mosolyt se dobj a rögre,
Elmúlnak im az ónarcú ködökbe
A mályvaszínű nyári reggelek,
A gőg után, mosolyt se dobj a rögre,
Elmúlnak im az ónarcú ködökbe
A mályvaszínű nyári reggelek,
Lehullanak a nyári lobogók,
A sereget, ami a napba lázadt,
Már könny veri és hódoló alázat
S úgy futnak el, mint megriadt folyók,
A sereget, ami a napba lázadt,
Már könny veri és hódoló alázat
S úgy futnak el, mint megriadt folyók,
Mert jön az Ősz és bágyadtan esőz,
A kertbe lép a sáppadt úri Ősz
És fél a föld, az elnémult gyerek,
A kertbe lép a sáppadt úri Ősz
És fél a föld, az elnémult gyerek,
A szíve most fog tétován megállni,
Hogy a fakó világra rengenek
Az Ősz rideg, halálos orgonái.
Hogy a fakó világra rengenek
Az Ősz rideg, halálos orgonái.
