Imes Béla: Mult, jelen, jövő
Imes Béla: Mult, jelen, jövő
A multba néz, kinek jelenje nincsen,
A multba néz, kinek sötét jövője
Nem ád hitet, hogy a jövője fátylát
Fénylő remény-szállakkal összeszőjje.
A multba néz, kinek sötét jövője
Nem ád hitet, hogy a jövője fátylát
Fénylő remény-szállakkal összeszőjje.
Jelennek él, ki mindent tud feledni,
Szemét be tudja húnyni, hogyha kell még
És a jövőjét nézi, mint a semmit,
Mint át nem látszó, szép, fekete kelmét.
Szemét be tudja húnyni, hogyha kell még
És a jövőjét nézi, mint a semmit,
Mint át nem látszó, szép, fekete kelmét.
Van olyan is, aki a bús jelenjét,
Mint szürke multja folytatását látja
És a jövőjét várja, hol disziti
A boldog élet királyi palástja.
Mint szürke multja folytatását látja
És a jövőjét várja, hol disziti
A boldog élet királyi palástja.
De aki nem naiv, nem néz semerre
És tudja, az öröm, fény, mily kevés.
És egyhanguan folyik le az élte,
Mint haragos és büszke vizesés.
És tudja, az öröm, fény, mily kevés.
És egyhanguan folyik le az élte,
Mint haragos és büszke vizesés.
