Jakab Géza: Őr a hargitán
Jakab Géza: Őr a hargitán
Áll a tetőn: a naplementét nézi.
A hallgató völgyekben, ott alant,
Már rég lement a nap.
A hallgató völgyekben, ott alant,
Már rég lement a nap.
Valami régi bűvölet igézi
Ott azt az egyet, hogy egyre áll,
Figyel és egyre vár.
Ott azt az egyet, hogy egyre áll,
Figyel és egyre vár.
Őr a hegyen. Magányos, mint az Isten.
Alatta a föld egyre dobban, -
Mindegy, harang szól, puska robban -
Alatta a föld egyre dobban, -
Mindegy, harang szól, puska robban -
Ő és a föld: más semmi, senki sincsen.
Kiáltson?… intsen?… Miért? - igézet áll
Fölötte némán, mint alant a táj
Kiáltson?… intsen?… Miért? - igézet áll
Fölötte némán, mint alant a táj
…S a hallgató völgyekben, ott alant,
Kisálmú népek túrják a földet,
Melyet megölnek,
Kisálmú népek túrják a földet,
Melyet megölnek,
Ám marad a rontás s marad a hant.
Azt ott… sohasem. Észre minek vennék?…
Áll a tetőn, s nézi a naplementét.
Azt ott… sohasem. Észre minek vennék?…
Áll a tetőn, s nézi a naplementét.
