Gellért Oszkár: Dal, régi húron
Gellért Oszkár: Dal, régi húron
Daloltam neked.
Égő szerelemmel hajnaltól éjig,
Mint a fülemile, míg költ a nősténye.
Égő szerelemmel hajnaltól éjig,
Mint a fülemile, míg költ a nősténye.
Mostan minek?
Túlcsipognak úgyis a kicsikéid.
S jaj, annak a dalnak haloványul a fénye.
Túlcsipognak úgyis a kicsikéid.
S jaj, annak a dalnak haloványul a fénye.
Majd ha múlik a nyár.
Majd akkor. Ha ők kirepülnek,
S mi elmondhatjuk: egyedül maradánk.
Majd akkor. Ha ők kirepülnek,
S mi elmondhatjuk: egyedül maradánk.
Egyedül az őszben.
Majd akkor uj dalt: égi szerelmet.
Égi szerelmet, földi magányt.
Majd akkor uj dalt: égi szerelmet.
Égi szerelmet, földi magányt.
