Gellért Oszkár: A fenyőfa álma

Full text search

Gellért Oszkár: A fenyőfa álma
A nap delel. Virág, bokor aléltan szendereg.
Szirmok, levelek közt ilyenkor születnek az álmok,
Amelyek vándorutakra kelnek be-betérve
Minden szerelmes hajlékba egy éjre
Valahol csak boldog alvókra találnak.
S ilyenkor álmodnak kedveseikkel az emberek.
S tolonganak, összefogóznak az álmok, gabalyodnak, kuszálva, válva.
Sokszor egy pici-lábú ibolya-álom megbotol
Mig andalogva tipeg, hogy úgy tapossa halálra
Egy erőszakos jázmin- vagy orgonabokor
Vagy egy májusi akácfa tántorgó részeg álma.
Én az én álmomban az elmúlt éjjelen
Éles friss levegőt szívtam, mély erdei illatot
Sóhajtva magamba. Azt álmodtam, hogy a fejem
Az én fekvő kedvesem derekán nyugodott.
De karjaim két térde közé szorítva - óh édes csontbilincs, édes! -
S mikor tekintetem felkúszott törzse tetejéhez,
Pilláin át ő tikkadt kékjét sugarazta le onnan.
Ez biztosan egy fenyőfa álma volt. Valahonnan
Messze északról küldhette hozzám s égette belém:
Ahogy állt bódultan a déli verőn
Gyökerével két szikla közé pántolva -
S lágy bársonyos moha a sziklái
Között. S fent, tűlevelein, lángolva
Nézett keresztül a nap s pattogtak szikrái.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi