Gellért Oszkár: Salaktalan bocsánatot adj
Gellért Oszkár: Salaktalan bocsánatot adj
Ne kívánd, édes, hogy kevélységemben én közelítsek.
Lábam nyomán csak bogáncs hajt ki a földből,
Kigyó sziszeg, kén fojtogat.
Lábam nyomán csak bogáncs hajt ki a földből,
Kigyó sziszeg, kén fojtogat.
Te jöjj felém, te bocsáss meg, édes, lásd, csak egyet léptél:
S talpad alatt kék nefelejcs fakadt,
Még egyet lépj: ibolya feslik,
S még egyet: pipacs üti föl fejét.
S most nézz csak vissza, innen a karomból:
Hátad mögött egy egész viruló mező!
S talpad alatt kék nefelejcs fakadt,
Még egyet lépj: ibolya feslik,
S még egyet: pipacs üti föl fejét.
S most nézz csak vissza, innen a karomból:
Hátad mögött egy egész viruló mező!
Óh mért néztél vissza! bódult szemed sugarától
Elhervadt, lásd, végig a viruló mező.
Elhervadt, lásd, végig a viruló mező.
Hát kezdjük újra. Most jöjj felém.
Egy!: s lábad nyomán katicabogár libbenti szárnyát,
Kettő!: s aranylepke hintáz a fűszálon,
Három!: s pihenés fürjecske nyitogatja csőrét.
Csak vissza ne nézz! - Késő. Már aléltan hull le mind a földre.
Egy!: s lábad nyomán katicabogár libbenti szárnyát,
Kettő!: s aranylepke hintáz a fűszálon,
Három!: s pihenés fürjecske nyitogatja csőrét.
Csak vissza ne nézz! - Késő. Már aléltan hull le mind a földre.
Sehogysem lehet hát? Még egyszer talán.
Egy!: s talpad alatt megreped a föld most,
Kettő, három!: s kis kráterekből piros-kék láng tarajlik.
Óh, beh csodás tüzijáték!
Csak vissza ne nézz! - Jaj, sima minden újra s kihamvadt.
Egy!: s talpad alatt megreped a föld most,
Kettő, három!: s kis kráterekből piros-kék láng tarajlik.
Óh, beh csodás tüzijáték!
Csak vissza ne nézz! - Jaj, sima minden újra s kihamvadt.
Most még egyszer, utolszor.
S ne gondolj többé földi gyönyörre.
Salaktalan bocsánatot adj.
Egy, kettő, három!: s talpad alatt,
Lásd, csillagok fakadnak.
S most nézz vissza bátran, nézd, csillagok, csillagok!
S hogy fénylenek, égnek s ki nem alszanak soha.
Mert ez már a háromszor szent egyszerüség.
Mert ez már a mennyei szerelem.
S ne gondolj többé földi gyönyörre.
Salaktalan bocsánatot adj.
Egy, kettő, három!: s talpad alatt,
Lásd, csillagok fakadnak.
S most nézz vissza bátran, nézd, csillagok, csillagok!
S hogy fénylenek, égnek s ki nem alszanak soha.
Mert ez már a háromszor szent egyszerüség.
Mert ez már a mennyei szerelem.
