Erdélyi József: Hogy sír a mély folyó
Erdélyi József: Hogy sír a mély folyó
Elmondod-e vajon,
mi szép az út hajón,
a két város között,
hol minden pillanat
az égi bolt alatt
szépségeket köszönt,
szépségeket amik
szived remegtetik
s a látás kéje ráz,
merre tekints, hová,
óh élet és halál,
örök tündéri nász.
Míg a hajó halad
kevély hidak alatt
nem is tudod miért,
megáldod balgatag
a népes partokat,
hol semmisem tiéd,
megittasul szemed,
mint százezer üveg,
tükrözve a napot,
elfáradsz végre is,
fejed lecsuklik és
csak nézed a habot,
korlátra hull eszed,
csak nézed a vizet,
te szomorú mohó
s hallgatod, a kemény
vas tüzes ütemén
hogy sír a mély folyó.
mi szép az út hajón,
a két város között,
hol minden pillanat
az égi bolt alatt
szépségeket köszönt,
szépségeket amik
szived remegtetik
s a látás kéje ráz,
merre tekints, hová,
óh élet és halál,
örök tündéri nász.
Míg a hajó halad
kevély hidak alatt
nem is tudod miért,
megáldod balgatag
a népes partokat,
hol semmisem tiéd,
megittasul szemed,
mint százezer üveg,
tükrözve a napot,
elfáradsz végre is,
fejed lecsuklik és
csak nézed a habot,
korlátra hull eszed,
csak nézed a vizet,
te szomorú mohó
s hallgatod, a kemény
vas tüzes ütemén
hogy sír a mély folyó.
