Komjáthy Aladár: Elátkozott jegyesek
Komjáthy Aladár: Elátkozott jegyesek
Őrizzétek ti éjszemek,
lobogj végzetes szerelem,
olvaszd meg izzó csontomat
asszony: ételem, kenyerem.
lobogj végzetes szerelem,
olvaszd meg izzó csontomat
asszony: ételem, kenyerem.
Megtörtem. Oly alélt vagyok,
legyőzött végtelen szived,
megrepedt lángodtól a jég,
a testem, lelkem már tied.
legyőzött végtelen szived,
megrepedt lángodtól a jég,
a testem, lelkem már tied.
Eméssz fel tűz, gyötörj te láz,
életem napja égj mohón,
arany váljék a durva sárból,
vöröslő, titkos kézfogón.
életem napja égj mohón,
arany váljék a durva sárból,
vöröslő, titkos kézfogón.
Rémek között megyünk a lépcsőn
kéz kézben, vár a nászi ágy,
arcunkon átkos mátkaság ül,
szemünk tükrében lázvirág.
kéz kézben, vár a nászi ágy,
arcunkon átkos mátkaság ül,
szemünk tükrében lázvirág.
A függönyök közt, mint a szellő
suttognak kaján démonok,
de nem törődve, arra tartunk,
amerre hívnak ős nyomok.
suttognak kaján démonok,
de nem törődve, arra tartunk,
amerre hívnak ős nyomok.
Ömlik a sűrű kéj a nászon,
a hús, mint fáklya füstölög,
ott tombol véres nyoszolyánkon
a vágy, mely mint a kín, örök.
a hús, mint fáklya füstölög,
ott tombol véres nyoszolyánkon
a vágy, mely mint a kín, örök.
