Pintér Ferenc: Lefeküdt a város – A város felkel
Pintér Ferenc: Lefeküdt a város – A város felkel
A házakból kibuggyant a csönd
és csurogva ömlik az ajtók eresztékei alól
ki az utcákra, utakra, terekre.
és csurogva ömlik az ajtók eresztékei alól
ki az utcákra, utakra, terekre.
Majd:
lassan utat tör magának kifelé
a vámsorompókon túlra…
a vámsorompókon túlra…
Mit gondolnak szegény rendőreink,
tehetetlenül állva
a hömpölygő csönd-örvényekben?!
Tudják-e?
hopgy igazsága van most
a levetkezett városnak,
mely eldobta ruháit
és felvette
a testeknek
nappal kimondatlan
igazságát!
A testek visszamaradt igazsága
tehetetlenül állva
a hömpölygő csönd-örvényekben?!
Tudják-e?
hopgy igazsága van most
a levetkezett városnak,
mely eldobta ruháit
és felvette
a testeknek
nappal kimondatlan
igazságát!
A testek visszamaradt igazsága
élteti
a találkozásokat
a simogatásokat.
a simogatásokat.
Sokaknak ólmot üt szívébe ma
éjjel ez az igazság:
az elindúlt karok lendülete által.
Sokan kiszórják összerablott pénzüket
egy szivből jövő nevetésért
és sokan szedegetik a melegség
gyorsan pergő morzsáit!
Talán!? Biztosan talán: vannak még,
akik ilyenkor Istent keresnek
a mécsvilágú képek előtt…
éjjel ez az igazság:
az elindúlt karok lendülete által.
Sokan kiszórják összerablott pénzüket
egy szivből jövő nevetésért
és sokan szedegetik a melegség
gyorsan pergő morzsáit!
Talán!? Biztosan talán: vannak még,
akik ilyenkor Istent keresnek
a mécsvilágú képek előtt…
A lélek
lengeti a kitárt kapukat
és zúgó szél,
mely átrohan mindenen.
lengeti a kitárt kapukat
és zúgó szél,
mely átrohan mindenen.
De senki sincs,
aki otthont adna a léleknek
becsukná a város kapuit,
megfogná a kóborló lelket
kényszerítené az Istent:
hogy az emberekkel legyen
lakása!!
aki otthont adna a léleknek
becsukná a város kapuit,
megfogná a kóborló lelket
kényszerítené az Istent:
hogy az emberekkel legyen
lakása!!
A lélek ugyan kész,
de erőtlen mind ez a milliom-test
nem tud még élni
a saját igazságáért
virrasztani a szabadulásért.
És:
Sirva örvénylik a bolyongó Isten!
Mint forró fluidum
felizzítja a testek értelmét
elysiumi csacskasággá -
megkönnyíti a szivet
az egyszerűségek kinyilvánítása által.
de erőtlen mind ez a milliom-test
nem tud még élni
a saját igazságáért
virrasztani a szabadulásért.
És:
Sirva örvénylik a bolyongó Isten!
Mint forró fluidum
felizzítja a testek értelmét
elysiumi csacskasággá -
megkönnyíti a szivet
az egyszerűségek kinyilvánítása által.
De:
hajnalkor
visszaugatják a kutyák
a városba a csöndet,
rendőrök belekardlapozzák
a szívekbe!
Újra bevégzett értelme lesz
mindennek Mindenkiben!
Az agyakat meggyeplőzi
A KÖTELESSÉG!
hajnalkor
visszaugatják a kutyák
a városba a csöndet,
rendőrök belekardlapozzák
a szívekbe!
Újra bevégzett értelme lesz
mindennek Mindenkiben!
Az agyakat meggyeplőzi
A KÖTELESSÉG!
A külvárosi gyár
gépésze felébred.
(az álombeli narancsliget
helyébe visszacsúszott agyába
a művezető buldogg pofája!)
gépésze felébred.
(az álombeli narancsliget
helyébe visszacsúszott agyába
a művezető buldogg pofája!)
A gépész:
dühében (mert ma sem
váltotta meg őt az Isten)
5 perccel előbb bőgeti meg
a szirénákat!
Hogy pusztúljon bele megint
mindenki egy napra
a piszokba!
dühében (mert ma sem
váltotta meg őt az Isten)
5 perccel előbb bőgeti meg
a szirénákat!
Hogy pusztúljon bele megint
mindenki egy napra
a piszokba!
Az asszonyok és a
szakácsnék:
felveszik alsószoknyájukat,
bezárják csipőjüket,
betakarják mellüket,
felforralják a kávét.
A szobák végtelenségét
berendezik vacakos szögletekké,
és sóhajtozva várják az időt,
amig egymásnak gorombaságokat
mondhatnak.
szakácsnék:
felveszik alsószoknyájukat,
bezárják csipőjüket,
betakarják mellüket,
felforralják a kávét.
A szobák végtelenségét
berendezik vacakos szögletekké,
és sóhajtozva várják az időt,
amig egymásnak gorombaságokat
mondhatnak.
A férfiak és a többi szoknyátlanok:
kimossák szájukból a teremtés ízét.
felaggatják testükre
társadalmi állapotukat,
előveszik az éjjeliszekrényből
értelmi képességeiket
és kihegyezik őket
és belecsattintják a fejükbe.
kimossák szájukból a teremtés ízét.
felaggatják testükre
társadalmi állapotukat,
előveszik az éjjeliszekrényből
értelmi képességeiket
és kihegyezik őket
és belecsattintják a fejükbe.
A csönd
kemény mag lett a testeken belül
kemény mag lett a testeken belül
Mind
olyanok vagyunk mint az
összecsappintott esernyők!
olyanok vagyunk mint az
összecsappintott esernyők!
Az Isten
elinalt, nyoma sincs többé
elinalt, nyoma sincs többé
A millió test - tömeg
- mely nem tudta befogadni
az árva lelket -
viháncolva szétnyüzsög
a felébredt városban.
- mely nem tudta befogadni
az árva lelket -
viháncolva szétnyüzsög
a felébredt városban.
A szobák embereiből:
hiuzok–borzok
bakkecskék–sünök
pávák–kandurok
disznók–tyúkok
majmok–gácsérok
másznak elő.
hiuzok–borzok
bakkecskék–sünök
pávák–kandurok
disznók–tyúkok
majmok–gácsérok
másznak elő.
És minden állat megkezdi
ostoba önhittséggel
a maga mesterségét.
ostoba önhittséggel
a maga mesterségét.
De hova lesznek nappal az emberek?
de hol lehetne velük beszélni?!
de hol lehetne velük beszélni?!
