Tass József: Téli nap
Tass József: Téli nap
Téli nap, téli verő, halottszép téli szivárvány,
Fehér csillaghamú, szikrázó pernye az isten
Tüzes kiáltása nyomán, mely rég elhangzott az ürben…
Fehér csillaghamú, szikrázó pernye az isten
Tüzes kiáltása nyomán, mely rég elhangzott az ürben…
Rip-rop, ropog a hó, csak ballag az ember a hóban.
A téli ember, a hidegsötét, a magábatekintő
Lélek egyedül. Csak ballag az ember, a kétláb,
Két kéz, egy szív. Csak huppog lassan a széles
Nagy fehérségben, mozgó valami, pötty folt, se iránya, se célja,
Csak elmulása, lassú tünedezése. Jaj végetnemérő
Hosszú út ez. Ropog a hó. Ballag az ember.
Karikázik a téli verő. Csillog a csönd. Szikrázik a fényes
Hótükör köröskörül - s mind tisztábban meríti magába
Az élet arcát-képit a halál… Ó hibátlan téli szivárvány!
Be szép! Be gyönyörű! Fehér tűnődés a halottszép
Fehér világ felett. S valamerre a tiszta fehérben
Csöpp kék mégis: a fehér halálba merengő
Lélek meleg párája, a halál tükrén: a lehellet.
A téli ember, a hidegsötét, a magábatekintő
Lélek egyedül. Csak ballag az ember, a kétláb,
Két kéz, egy szív. Csak huppog lassan a széles
Nagy fehérségben, mozgó valami, pötty folt, se iránya, se célja,
Csak elmulása, lassú tünedezése. Jaj végetnemérő
Hosszú út ez. Ropog a hó. Ballag az ember.
Karikázik a téli verő. Csillog a csönd. Szikrázik a fényes
Hótükör köröskörül - s mind tisztábban meríti magába
Az élet arcát-képit a halál… Ó hibátlan téli szivárvány!
Be szép! Be gyönyörű! Fehér tűnődés a halottszép
Fehér világ felett. S valamerre a tiszta fehérben
Csöpp kék mégis: a fehér halálba merengő
Lélek meleg párája, a halál tükrén: a lehellet.
