Gellért Oszkár: Szeizmográf
Gellért Oszkár: Szeizmográf
Emlékszel-e? multkor egy eperfa tövén
Feküdtem.
S szivem fölött lehúnyt szemekkel
A te fejed nyugodott.
És néztelek.
S két összenőtt szemöldököd
Egyszerre szétvált és elindult
És vékony ívben lekonyult.
Akkor, igen, akkor volt, hogy a szivem
Nagyot dobbant. S szédülve vártam,
Hogy a föld alattam megnyilik.
Feküdtem.
S szivem fölött lehúnyt szemekkel
A te fejed nyugodott.
És néztelek.
S két összenőtt szemöldököd
Egyszerre szétvált és elindult
És vékony ívben lekonyult.
Akkor, igen, akkor volt, hogy a szivem
Nagyot dobbant. S szédülve vártam,
Hogy a föld alattam megnyilik.
Akkor volt, hogy az Úr kinézett
Az ablakán s úgy vette észre,
Két kancsal csillag egyszerre lefutott.
S hajdani szép tüzére
Már csak két fekete csík
Emlékezett az égen.
S akkor volt, hogy az Úr azt hitte,
Ebből bizony zavar lehet még
A világegyetem relativ rendjében:
S megijedt.
Mert bár félni ő sosem fél,
De megijedni néha szokott.
S ilyenkor, szive, szive, a Föld,
Föld, Föld, Isten szive, sziv, sziv, ideges sziv,
Nagyot dobban. Akár az enyém.
Az ablakán s úgy vette észre,
Két kancsal csillag egyszerre lefutott.
S hajdani szép tüzére
Már csak két fekete csík
Emlékezett az égen.
S akkor volt, hogy az Úr azt hitte,
Ebből bizony zavar lehet még
A világegyetem relativ rendjében:
S megijedt.
Mert bár félni ő sosem fél,
De megijedni néha szokott.
S ilyenkor, szive, szive, a Föld,
Föld, Föld, Isten szive, sziv, sziv, ideges sziv,
Nagyot dobban. Akár az enyém.
Nagyot dobban. S azalatt Japánban
Egy eperfa tövén egy kicsi lány
Úgy érzi tán, hogy éppen az én szivem
Fölé hajtotta fejét,
S halála percén
Rám gondol a ferde szemével!
Egy eperfa tövén egy kicsi lány
Úgy érzi tán, hogy éppen az én szivem
Fölé hajtotta fejét,
S halála percén
Rám gondol a ferde szemével!
