Kosztolányi Dezső: Francia lány
Kosztolányi Dezső: Francia lány
Még meg se láthattál,
még észre se vehetted,
hogy észrevettelek,
Marcelle,
pincérlány, a rövid, fekete selyemszoknyádban
s a sötét kötényeddel,
már az ajtóban azonnal tizenöt különböző kis mosoly
indult meg, habozva,
az orrodról, a homlokodról, a füledről,
a hajadról, az álladról,
a két halvány-rózsaszínre festett arcodról
a szájad, a szájad,
a szájad felé
s játszva remegtek, alig láthatóan,
türemkedve tusáztak egy darabig, majd hirtelen
egybe futottak és te összefogtad,
művészi kézzel,
egyetlen kecses, furcsa mosollyá
és mikor odaértél a helyemhez,
mint egy kertésznő,
leejtetted elébem.
még észre se vehetted,
hogy észrevettelek,
Marcelle,
pincérlány, a rövid, fekete selyemszoknyádban
s a sötét kötényeddel,
már az ajtóban azonnal tizenöt különböző kis mosoly
indult meg, habozva,
az orrodról, a homlokodról, a füledről,
a hajadról, az álladról,
a két halvány-rózsaszínre festett arcodról
a szájad, a szájad,
a szájad felé
s játszva remegtek, alig láthatóan,
türemkedve tusáztak egy darabig, majd hirtelen
egybe futottak és te összefogtad,
művészi kézzel,
egyetlen kecses, furcsa mosollyá
és mikor odaértél a helyemhez,
mint egy kertésznő,
leejtetted elébem.
