Hammerschlag János: Bach művészete+
Hammerschlag János: Bach művészete+
Szerző Bach-életrajza karácsonyra jelenik meg a „Kultúra” kiadásában.
„…Csodálatos és rejtelmes a helyzete a művészetek között. Míg a költészet, szobrászat és festészet még mindig megjelenítői a fölmagasztosított emberi életnek, addig a zene annak tisztára szimbóluma. Üstökös csillag, amely rengeteg messzeségben és magasságban kering az emberi élet körül, de aztán egyszerre megint olya közel ereszkedik le hozzá, mint aligha még egy művészet és az embernek legbelsőbb emberségét mutatja meg. Hol fantasztikus matematika, hol meg színig lélek, végtelen távol és mégis meghitt közelségben. Hatása (már mint igazi mivoltában) olyan nagy és olyan közvetlen, hogy a hálaérzés rögtön az alkotót keresi mögötte és önkénytelenül proklamálja annak nagyságát.”
Jakob Burckhardt-nak* ezek a klasszikus mondatai a zene lényegéről, nem tartalmazzák-e a Bach-muzsika legtökéletesebb definícióját, És nem proklamálják-e épp ezáltal BACH nagyságát?
Burckhardt. Weltgeschichtliche Betrachtungen.
Egy zseniális művész alkotásai szószólói saját maguknak. De szószólói alkotójuknak is. És az emberek nem szűnnek meg keresni a mű mögött az alkotót. Noha tiszta sor, hogy a mű tökéletesebb lehet az alkotójánál, hogy a művész énjének legértékesebb részét a művébe menti át, bennünk mégis megvan a kívánság, hogy a művészt egyenrangúnak lássuk alkotásával. És akik nem szokták összetéveszteni a művészetet a vasárnapi prédikációval, azokban is él a vágy, hogy etikai értékek hordozóját lássák a művészetben.
Mű és alkotó között a viszony nem minden nagy művész esetében egyforma. Wagner élete úgy viszonylik alkotásához, mint harc a győzelemhez (önmaga fölött.) Mozart harmonikus élet- és művészet szemléletének magaslatán ellenben efféle „allzumenschlich” fogalmak, mint harc és győzelem, értéküket vesztették. Bah Sebestyén sokban Mozart-szerű jelenség. De egy Bach-i jellem nem juthat el mindig Mozart letisztultságáig. Szenvedélyesebb, szubjektívebb művész, talán épp ezért sokoldalúbb, egyetemesebb. Művében egész világunk tükröződik. Nemcsak a makrokozmosz („Du o schönes Weltgebäude”), hanem a mikrokozmosz is („Ich bin ein armer Erdenkloss”); mi magunk vagyunk benne, egy magasabb síkra vetítve.
