Babits Mihály: A madonna fakírja
Babits Mihály: A madonna fakírja
Hogyan lépett e primitív Madonna
e volutás, barokk párkányra? Olyan
magas a párkány, hogy amint az évek
malma csikar, ki béna földön ülök,
romló szemem nem éri már a márvány
unt díszein túl ama boldog arcot.
e volutás, barokk párkányra? Olyan
magas a párkány, hogy amint az évek
malma csikar, ki béna földön ülök,
romló szemem nem éri már a márvány
unt díszein túl ama boldog arcot.
Mert jaj, ma, társak, földön ül a költő,
mint egy fakír az aranyos teremben,
zsákmány és gyöngyös táncok közt - de ő csak
mezitlen és soványan ül, a nábob
szőnyege sáros lesz nyomától, úgy ül
idegen, és csúf sebeit vakarva.
mint egy fakír az aranyos teremben,
zsákmány és gyöngyös táncok közt - de ő csak
mezitlen és soványan ül, a nábob
szőnyege sáros lesz nyomától, úgy ül
idegen, és csúf sebeit vakarva.
Mit keres ott a földön? Tán a rímet,
mit leejtett pléh-csörgőjét a gyermek,
keresi gyermekesen. A cselédek
kisöpörték? vagy ott csörög a táncban
perecnek kötve egy frivol bokára?
vagy legurult a teraszról a sárba?
mit leejtett pléh-csörgőjét a gyermek,
keresi gyermekesen. A cselédek
kisöpörték? vagy ott csörög a táncban
perecnek kötve egy frivol bokára?
vagy legurult a teraszról a sárba?
Nézz föl az égre, lelkem! Már a vércsék
kerengnek ott; s az ember is, ha szárnyas,
vércsét csinál magából. Jön a sűrű
tavasz - de vadszín egében csak inkább
rémit a szürke berregés, csak inkább
eltűnik az angyalok kék ruhája.
kerengnek ott; s az ember is, ha szárnyas,
vércsét csinál magából. Jön a sűrű
tavasz - de vadszín egében csak inkább
rémit a szürke berregés, csak inkább
eltűnik az angyalok kék ruhája.
