Komjáthy Aladár: Az örök fagy felé
Komjáthy Aladár: Az örök fagy felé
Ridegen, némán és megfagyottan
az északi sark felé megyek,
hideg fényt lövellnek ki rám
a jéghegyek.
az északi sark felé megyek,
hideg fényt lövellnek ki rám
a jéghegyek.
Csodás ragyogás, bús északi fény
s idegen csillagok a fejem felett,
üdvözlöm, köszöntöm, borzadva nézem
a végtelen telet.
s idegen csillagok a fejem felett,
üdvözlöm, köszöntöm, borzadva nézem
a végtelen telet.
Az ür himnusza kiált le az égről,
itt halódik már a kigyúlt földi élet,
mily messze van Afrika forró viharával:
a lángok, a fények.
itt halódik már a kigyúlt földi élet,
mily messze van Afrika forró viharával:
a lángok, a fények.
Ó! öregség: zordon, vak, északi pólus
s elsülyedt Afrika: mámoros ifjuság,
ó! szomorú, csodás, nagy, megdöbbentő élet:
fekete ciprus ág!
s elsülyedt Afrika: mámoros ifjuság,
ó! szomorú, csodás, nagy, megdöbbentő élet:
fekete ciprus ág!
