Bányai Kornél: Alvó falvak

Full text search

Bányai Kornél: Alvó falvak
Fehér falvak alusznak mélyen, sűrű fekete éjben,
csontszerűen és mozdulatlanul a kopár hold s a csillagok
morzsolt fényével mosolyogva mint megbékült halottak
s némábban talán mint körül a házakat ölelő temetők.
Redves üregébe bújt a lengő szél is, hórihorgas
jegenyék égbe kapaszkodó árnyai vigyáznak mereven
mint túlvilági rémek s becsukta lármás szirmait a föld.
Idegen égitestek arca több reményt szór feléd az űrből
alvó falvaknál s döbbenve látod céltalan és úttalan életek
halott világait, sávos mezőkbe, dombok láncába zárva,
kietlenül, vigasztalan mint földönfutóban búgó szomorúság.
A temetők megnőnek s egy birodalom homályos képei
a mélyben szunnyadókra bókoló keresztek és a házak,
földhöz húzódva, alvó embert őriznek és jeleznek,
porba merülő sorsokat, miken régen betellett a mérték.
Kerékvágást találsz s már szinte nem tudod honnan való,
nem érted a patkók s a lábfejek földbe ágyazott kemény nyomát
s méginkább a félig túrt mező derengő foltjait.
Ki járt itt? Micsoda harcból maradtak itt és ott is csillanó
szerszámok, csillagot tükröző ekék? Micsoda láz feszült
s préselte a rögökbe bőven omló verejték illatát?
Hiába kérdezed! Csontszerűen és mozdulatlanul alusznak a falvak,
embertelen és céltalan, halottak talányos mosolyával
mint a kopár hold rozsdás behorpadt sarlója mely a néma
torony hegyéről lassan a fűbe hull.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi