Marconnay Tibor: Az alkotó
Marconnay Tibor: Az alkotó
Ó jaj, hadd vessek messze minden könyvet:
Mindig mások munkájáért epedtem
s mások élet-fáját figyelve görnyed
életem a legdúsabb ligetekben.
Mindig mások munkájáért epedtem
s mások élet-fáját figyelve görnyed
életem a legdúsabb ligetekben.
Nem taposok tavasztól üde földet:
az Alkotás önkéntes rabja lettem,
nem egy vihar vonz, mely gályákat pörget:
előretörtem minden förgetegben!
az Alkotás önkéntes rabja lettem,
nem egy vihar vonz, mely gályákat pörget:
előretörtem minden förgetegben!
Tavaszba, nyárba, őszbe, télbe mennék!
De vágy, valóság, szépség s minden emlék
azért gyötör, mert alkotás a célja.
De vágy, valóság, szépség s minden emlék
azért gyötör, mert alkotás a célja.
Mindig csak ez! - S a gondolatba sorvad
fölszántott testem. Adom a Pokolnak:
ó én gazdagság gőgös nyomorékja!
fölszántott testem. Adom a Pokolnak:
ó én gazdagság gőgös nyomorékja!
