Sirató Károly: Kérdőjelek
Sirató Károly: Kérdőjelek
Talán mégis megállsz és sátrat versz egy lámpafényben.
Oh sápadt pesti éj.
A csilingelő szentjánosbogarak ott húznak el az álmodó
ház-bokrok alatt
s a lámpa-pókok selymeket szőnek a fákra.
Vajjon miért?
kékültek meg az anyád fekete szemei benned
és miért kellett ellopnod a nagyapád homlokát
hogy minden így legyen.
Látod?
a vetett ágyak melegsége már ott virít a halvány
ablakokban, egy perc - s nagy lendülettel összeölelkeznek a szenny és a miatyánk.
A konfliskocsik nyikorgásában dalol a pesti szerelem.
Hallod?
az ablaklombos paloták ágain énekelnek a zongora-madarak.
Mulatnak.
A kokottok éhesen strázsálják az utcát.
Emlékszel?
A külvárosok ingoványain éjente a gyilkosságok fénye lobog.
Mért nem rázkódnak meg a házak, mikor valaki meghal?
Hol fáj?
A melled?
tán jobb szobába költözhetnél, ahol nem kell a
szikkadt napokat is gázfénnyel öntözgetni, hanem
a nap hasábjai betrombitálják az ablakon Faust ropogó
indulóját.
A tornyokból hallani az idő sarkantyú pengését
tudod ugye?
hogy ez az ezüst hull őszülésnek a feketefejű alvók hajába.
Mért káromkodsz?
higyj a szépbe!
a szelek szétnyirkált ritmusába!
az élet égig érő tornyaiba!
A nők lába mint karcsú csillogó kard feléd hasit.
Mért sírsz?
hisz akad még valahol egy tizenhét éves suhanc
aki azt hiszi
hogy aranyból van a lányok köldöke
és két mellük völgyén
üvegkastélyban alszik
a Fehérruhás Szerelem.
Oh sápadt pesti éj.
A csilingelő szentjánosbogarak ott húznak el az álmodó
ház-bokrok alatt
s a lámpa-pókok selymeket szőnek a fákra.
Vajjon miért?
kékültek meg az anyád fekete szemei benned
és miért kellett ellopnod a nagyapád homlokát
hogy minden így legyen.
Látod?
a vetett ágyak melegsége már ott virít a halvány
ablakokban, egy perc - s nagy lendülettel összeölelkeznek a szenny és a miatyánk.
A konfliskocsik nyikorgásában dalol a pesti szerelem.
Hallod?
az ablaklombos paloták ágain énekelnek a zongora-madarak.
Mulatnak.
A kokottok éhesen strázsálják az utcát.
Emlékszel?
A külvárosok ingoványain éjente a gyilkosságok fénye lobog.
Mért nem rázkódnak meg a házak, mikor valaki meghal?
Hol fáj?
A melled?
tán jobb szobába költözhetnél, ahol nem kell a
szikkadt napokat is gázfénnyel öntözgetni, hanem
a nap hasábjai betrombitálják az ablakon Faust ropogó
indulóját.
A tornyokból hallani az idő sarkantyú pengését
tudod ugye?
hogy ez az ezüst hull őszülésnek a feketefejű alvók hajába.
Mért káromkodsz?
higyj a szépbe!
a szelek szétnyirkált ritmusába!
az élet égig érő tornyaiba!
A nők lába mint karcsú csillogó kard feléd hasit.
Mért sírsz?
hisz akad még valahol egy tizenhét éves suhanc
aki azt hiszi
hogy aranyból van a lányok köldöke
és két mellük völgyén
üvegkastélyban alszik
a Fehérruhás Szerelem.
