Gellért Oszkár: Az utolsó dalért
Üveges szemekkel,
Kezedre ejtett állal, leleffedt szájjal
Kétségbeesetten:
Hogy úgysem jön vissza soha többé.
Fonódjatok térde köré tüzes pántokként,
Hozzátok vissza nekem őt.
Virítsatok keblén lobogó pecsétül,
Hozzátok vissza nekem őt.
Guruljatok ágya elé, hogy fölemeljen,
És forrjatok rá a tenyerére,
Eleven igézet, bélyegesen!
Hozzátok vissza nekem őt.
Még egyszer!
S vállamból, szájamból, szemhéjam alól
Bugyogjatok véres kutak
S apadjatok ki, míg visszajön.
Csak te, csak te maradj meg addig
te két kemény állkapocs.
S ti jó éles fogaim.
Az ő meztelen nyakára.
Énekes torkából
Utolsó dalomért!