Erdélyi József: A ló
Erdélyi József: A ló
Térdén-nyakában, kicsi lányom,
ki lovagoltat most? Nem én!
Apád e mostoha világon
csetlőbotló gyerek szegény;
térdén, helyetted, árvaság,
nyakában inség lovagol
s bár nem talál sehol hazát,
szalad, szalad s dalol, dalol:
Vásárba gyí!
Gyí, lomha ló;
míg a halál
nem mondja: hó!
hó! hóha! hó!…
ki lovagoltat most? Nem én!
Apád e mostoha világon
csetlőbotló gyerek szegény;
térdén, helyetted, árvaság,
nyakában inség lovagol
s bár nem talál sehol hazát,
szalad, szalad s dalol, dalol:
Vásárba gyí!
Gyí, lomha ló;
míg a halál
nem mondja: hó!
hó! hóha! hó!…
Úgy sír az árvaság, az inség,
ha leteszem, de úgy nevet,
mint te, mint egy királyi felség,
ha felveszem, fejem felett;
hajamat tépi és sikong
míg én alá s fel loholok,
asztal körül mint félbolond
s ajkamon biztató dalok:
Vásárba gyí!
Gyí, lomha ló;
míg a halál
nem mondja: hó!
hó! hóha! hó!…
ha leteszem, de úgy nevet,
mint te, mint egy királyi felség,
ha felveszem, fejem felett;
hajamat tépi és sikong
míg én alá s fel loholok,
asztal körül mint félbolond
s ajkamon biztató dalok:
Vásárba gyí!
Gyí, lomha ló;
míg a halál
nem mondja: hó!
hó! hóha! hó!…
Az árvaság is az enyém, jaj,
az inség is, miként magad,
kicsi lányom, utánam élhal
s magára hagyni nem szabad;
úgy szeret és úgy szeretem
akár te engem s téged én, -
szeretlek édes gyermekem,
kacagj a szívem közepén:
Vásárba gyí!
Gyí, lomha ló;
míg a halál
nem mondja: hó!
hó! hóha! hó!…
az inség is, miként magad,
kicsi lányom, utánam élhal
s magára hagyni nem szabad;
úgy szeret és úgy szeretem
akár te engem s téged én, -
szeretlek édes gyermekem,
kacagj a szívem közepén:
Vásárba gyí!
Gyí, lomha ló;
míg a halál
nem mondja: hó!
hó! hóha! hó!…
