Marconnay Tibor: Nyári Balaton-táj
Marconnay Tibor: Nyári Balaton-táj
Mint üldözött bíborpalástú hős
a fűzöld sásban úgy bujkál a napfény.
Körötte buzgón zümmög a szunyoghad
s a tószinen a vadkacsák buzognak
s oromszegélyek csöndje óriás.
a fűzöld sásban úgy bujkál a napfény.
Körötte buzgón zümmög a szunyoghad
s a tószinen a vadkacsák buzognak
s oromszegélyek csöndje óriás.
A víz fölött, mint egy gigászi vár
égő gerendáiból fölkavargó
fáklyát formázó füstbodor kering le
az ijesztően méregszínű vízre
a felhő, melyben megduzzadt a zápor.
égő gerendáiból fölkavargó
fáklyát formázó füstbodor kering le
az ijesztően méregszínű vízre
a felhő, melyben megduzzadt a zápor.
De még mielőtt lehullna a föld
fényes szinére, lombokat rezegtet,
mint egy szilaj hárfás, az ifjú szellő, -
s a dagadt, fekete, vadul szökellő
habos hullámok völgyén menekül.
fényes szinére, lombokat rezegtet,
mint egy szilaj hárfás, az ifjú szellő, -
s a dagadt, fekete, vadul szökellő
habos hullámok völgyén menekül.
A messze túlsó partra hull a hályog.
Imitt-amott kénsárga ég világít
sugár-cikkelyek közt a domb ragyog
s a föld, mint egy mezítlen, bús halott.
S a messzeség, mint gyöngy csillog, kacéran.
Imitt-amott kénsárga ég világít
sugár-cikkelyek közt a domb ragyog
s a föld, mint egy mezítlen, bús halott.
S a messzeség, mint gyöngy csillog, kacéran.
Elér hozzánk a nagy fekete füst.
Minden mosolygó égazúrra mocskos
nyelvét kiölti és fölfalja gyorsan, -
vihar kering a rózsás lugasokban
és mint a tenger zúg, dörög a tó.
Minden mosolygó égazúrra mocskos
nyelvét kiölti és fölfalja gyorsan, -
vihar kering a rózsás lugasokban
és mint a tenger zúg, dörög a tó.
