Peterdi István: Panasz
Szivom szivemre isteni, állati fényét. Ó, nem egy
Szempár, mely mondja könyörtelenül? A te nyugalmad még nem érkezett el.
Süket és vak aszkéta, a magam lehető útját járnám,
Nézés akad, mely szivverést elállit, hogy feldobban rá: "Ujabb remény veszett el.
Átka legyen: az élő élet előtt elalélni
Mikor a lélek önként megdermedni megy:
Harmadik évtizedje akit aláztatás örökké egy ver: