TAMÁS SÁRI: A FÖLD HIDEG KERESZTJÉN
TAMÁS SÁRI: A FÖLD HIDEG KERESZTJÉN
Igy jó –
kitárt karral feküdni a jéghideg kövön,
mint Ő, a fejem ugy hajtom félre,
Kinek nevét néha magadramajmolod:
tán, mert oly fél vagy az emberek között
s Ő volt a világ legpompásabb Egéssze.
kitárt karral feküdni a jéghideg kövön,
mint Ő, a fejem ugy hajtom félre,
Kinek nevét néha magadramajmolod:
tán, mert oly fél vagy az emberek között
s Ő volt a világ legpompásabb Egéssze.
Igy jó –
– dermedten nézni a keresztről:
bikfic szüzek csókjáért hogy verekszel,
sótlan kis testük hogy karolod át
s fiatal csókod hogy pompáztatja fel utólszor
vén szeretőid evedt biborát.
– dermedten nézni a keresztről:
bikfic szüzek csókjáért hogy verekszel,
sótlan kis testük hogy karolod át
s fiatal csókod hogy pompáztatja fel utólszor
vén szeretőid evedt biborát.
Igy jó –
feküdni a jéghideg kövön –
s, mert olyan sokkal több vagyok nálad:
isteni fölény! nem szolgasziv-öröm,
hogy pornak csuszom a talpad alá
s magával visz s lábad.
feküdni a jéghideg kövön –
s, mert olyan sokkal több vagyok nálad:
isteni fölény! nem szolgasziv-öröm,
hogy pornak csuszom a talpad alá
s magával visz s lábad.
