FENYŐ LÁSZLÓ: SÁPADT POHÁR
FENYŐ LÁSZLÓ: SÁPADT POHÁR
Mért nem tudlak nézni tovább a főlény
hazúg magaslatáról? – irigylem a gróf urat
ki megveregetné vállad mint kedvenc lovát
vagy a pókhálós flaskót szokta, mely néki gyüjtötte zamatját.
Mért ez a fogas magány, ez a kínlódó keresés,
ez az elmélyítési hajlam: mért tépdesek
álarcokat ott, ahol az arc nyilt
s szemek tágasságában az egész habzó világ van
s kegyetlen száj: élvező fiatalság!
Osztogatod magad egyazon arccal: hideg királypénz,
csak nekem maradsz úgye poézis, hogy töltekezzék
magányosságom sápadt pohara? – de én se
tagadhatom le szemedvilágát
mely félős diákká ejt vagy fölken keserű bölccsé –
így lettél nekem kerti ünnep bolyongó lámpása
mit csak a palánkon kívül ámulhat a csavargó,
így lettél a délben álló gyümölcsös s én a böngésző
száraz köténye: messziről, céltalanul esőre váró…
hazúg magaslatáról? – irigylem a gróf urat
ki megveregetné vállad mint kedvenc lovát
vagy a pókhálós flaskót szokta, mely néki gyüjtötte zamatját.
Mért ez a fogas magány, ez a kínlódó keresés,
ez az elmélyítési hajlam: mért tépdesek
álarcokat ott, ahol az arc nyilt
s szemek tágasságában az egész habzó világ van
s kegyetlen száj: élvező fiatalság!
Osztogatod magad egyazon arccal: hideg királypénz,
csak nekem maradsz úgye poézis, hogy töltekezzék
magányosságom sápadt pohara? – de én se
tagadhatom le szemedvilágát
mely félős diákká ejt vagy fölken keserű bölccsé –
így lettél nekem kerti ünnep bolyongó lámpása
mit csak a palánkon kívül ámulhat a csavargó,
így lettél a délben álló gyümölcsös s én a böngésző
száraz köténye: messziről, céltalanul esőre váró…
