FENYŐ LÁSZLÓ: SZEGÉNYSÉG
FENYŐ LÁSZLÓ: SZEGÉNYSÉG
A mi szegénységünk nem az a fényes szegénység
min angyal őrködik aranyos karddal
s olyan palásttal melybe az álmokat beszőtték
s egyet suhog: kifeslik szikrás havazása.
min angyal őrködik aranyos karddal
s olyan palásttal melybe az álmokat beszőtték
s egyet suhog: kifeslik szikrás havazása.
A mi szegénységünk maga a valóság:
rosszpárázatú ing, testünkhöz tapadó,
nyűtt ideg és egyre még nyűttebbre bolygatott,
de kiirthatatlan. – Híg örömökben ázott
éjszaka után a söntés ablakában
megpillantott reggel ilyen ábrándja-vesztett.
rosszpárázatú ing, testünkhöz tapadó,
nyűtt ideg és egyre még nyűttebbre bolygatott,
de kiirthatatlan. – Híg örömökben ázott
éjszaka után a söntés ablakában
megpillantott reggel ilyen ábrándja-vesztett.
S ha a vásári jóság úri embersége osztogat:
a mi szomjúságunk önnön mély kútjaiba néz –
s szemünk lángjában hallgatón hever
termő zápor s kormos fenyegetés.
a mi szomjúságunk önnön mély kútjaiba néz –
s szemünk lángjában hallgatón hever
termő zápor s kormos fenyegetés.
