Ma már látni, mi az, amit Kassák keres. Új magatartást keres az élettel szemben.
Kassák a vasmunkás egészség gőgjével elrúgja magától a dekandenciát, az esztétaságot és a metafizikát, kiszellőzteti a fejét lehetőleg minden áporodott irodalmiságtól, nem akar tudomásul venni egyebet, mint amivel a mai nagyvárosi ember valóban találkozik. Eddig az ember «elrejtőzött a titokzatosba», írja egyik tanulmányában. «Nem a valósággal, hanem a valóságon felülivel állt szemben. Ma csak a magunk képességeivel és az anyag ellenálló erejével számolunk.» A művésznek minél tökéletesebben bele kell «kapcsolódni a körülöttünk nyüzsgő életbe». Ünnepélyes arccal hirdeti a józanságot, az élet célszerű, ökonomikus berendezését, a csúcsra-érkezettség gőgjével néz a mából a multra, s a legszimplább hasznosság mértékével az egész életet elkormányozhatónak véli. Kassákkal a Keyserling-megjósolta «soffőrtípus» vonul be a lírába. De ez a soffőr – álmodik is. Kassák két ellentétes munkát végez. Egyfelől közeledik a realitáshoz, másfelől távolodik tőle. Előbb megtisztítja a lelkét mindentől, ami nem a ma valóságából való, aztán a megmaradt valóságelemeket – illogikus és irreális képzetsorokká keveri. A történelmi összefüggésbe beállítva: egyfelől szembeszáll a dekadens, a szimbolista és az impresszionista lírával, másfelől még radikálisabban folytatja, amit ez megkezdett.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.